Felvettem.
- Szia. - szóltam bele a készülékbe.
- Szia, na mi van? Már be se engedsz minket?
- Mi?? - kérdeztem, és közben fellapoztam a a naplómat, hogy megnézzem az elejébe írt határidőnaplót. Nem volt beleírva mára semmi.
- Engedj már be, te lány!!! - mondta majd letette.
Felálltam, és visszadobtam a telefont az ágyra. Belenéztem a tükörbe. Egy hosszú piros póló volt rajtam és egy pizsinadrág. A hajam olyan volt, mintha a fésűvel még csak ijesztgettem volna.
Gyorsan felvettem egy farmernadrágot, meg egy sima fekete szűk pulcsit. Megfésülködtem, fogat mostam, és örömmel vettem tudomásul, hogy rekordot döntöttem. 5 perc alatt elkészültem.
Leviharzottam a lépcsőházba. Kinyitottam az ajtót. A barátaim elkezdtek üvöltve énekelni.
BOLDOG, BOLDOG, BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!!
Ez nagyon jól esett. Máté felkapott a nyakába. Még mindig énekeltek. Így mentünk fel az emeletre.
Anna kinyitotta előttünk az ajtót. A fiú olyan nagy lendülettel ment be a lakásba, hogy pont lefejeltem az ajtó feletti falat. Nevetve léptük át a küszöböt. De a jókedvem nem tartott sokáig, ugyanis a szüleim éppen egy rózsaszín tortát hoztak be a nappaliba, Barbie-s gyertyákkal díszítve.
A mosoly leolvadt az arcomról.
- Sziasztok gyerekek! - üdvözölt minket anya. - Ugye nem voltatok túl hangosak?
- Jó napot! Dehogyis. - mondta Máté, majd megragadta a derekamat, átemelt a feje felett és letett a padlóra.
- Akkor jó. Maradtok ünnepelni? Ilyenkor általában reggeli után megesszük a tortát és ajándékozunk.
Összenéztek.
- Jaaa... jó lenne mer - kezdte Áron, de Enikő mögé lépett és befogta a száját.
- Ha nem zavarunk akkor nagyon szívesen maradnánk. - helyesbített a lány.
- De jó! Akkor vegyétek le a cipőtöket és gyertek a konyhába. - mondta apa, majd kiment a konyhába. Kis idő múlva követtük őket.
Leültünk az asztalhoz. Anyu letett mindenki elé egy-egy kakaós palacsintát. Próbáltam, csöndben enni. De ez persze nekem mikor sikerül? Soha...
- És milyen érzés 15 évesnek lenni kicsim? - tette fel anya a világ leghülyébb kérdését.
Máté velem szemben ült. Egyszerre abbahagyta a rágást és elkezdett nevetni. Próbálta visszafojtani, de nem sikerült. Ahogy ránéztem elmosolyodtam. Anna sem bírta sokáig. Ő is elkezdett röhögni. Végül a többiek sem bírták sokáig.
- Most ezen mit kell nevetni? - nézett értetlenül anya apára.
- Nem is tudom. - válaszolt mosolyogva apu.
Kis idő múlva jöhetett a legkínosabb része ennek az egész barátokkal és a családdal ünneplősdinek. A torta. A szüleim lekapcsolták a villanyt, majd behozták a roppant koromhoz illő tortát.
Mint már mondtam az egész rózsaszín volt, Barbie-s dekorációval.
- BOLDOG, BOLDOG, BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT ... - kezdett énekelni hirtelen mindenki. Mikor a kötelező dalocska végére értek, mindenki kapott egy szeletet a süteményből.
- Nagyon tetszik a tortád. Illik hozzád! - mondta Enikő már-már nevetőgörcstől fuldokolva.
- Kösz... Én is így gondolom.
Nem telt bele pár perc jöhettek az ajándékok. Anyáéktól egy rózsaszín kardigánt kaptam, egy lila fejhallgatót, és egy szaggatott farmernadrágot.
Megköszöntem nekik.
- Most én, most én! - ugrált Barbi a kezében egy hatalmas fekete dobozzal lila masnival a tetején.
Kinyitottam, és elkezdtem sikítozni. Nem, nem pók volt benne, hanem egy szürke halálfejes pulcsi. Olyan mint amit kinéztem múltkor, hogy megveszem, de amikor visszamentünk a boltba már elvitték. Megkérdeztük az eladót, hogy van- e még raktáron, de azt mondta, hogy nincs. Nagyon szomorú voltam miatta, mert az volt álmaim pulcsija. Onnantól kezdve hiába próbáltak azon a délutánon felvidítani, nem sikerült. Beletörődtem, hogy nem lesz olyan pulcsim.
A nyakába ugrottam. Szorosan öleltem körülbelül 3 percig.
- Most én is, most én is! - utánozta Áron Barbit, aki erre elengedett, és lökött egyet a fiún.
Nem is figyelve rájuk, kibontottam a dobozt. Egy fekete párna volt benne rajta a közös képeinkkel. Nem csak kettőnkről, hanem az egész csapatunkról. Össze vissza egy montázsban. Nagyon tetszett. Egyesével végignéztem a képeket. Volt néhány nagyon vicces.
- Honnan vannak a képek? Nem is fotózkodtunk még. - néztem rá értetlenül.
- A suli honlapjára fel van téve egy csomó kép minden 9.- es osztály első hetéről. Onnan szedtem le.
- Ilyen előnyös képek vannak rólunk a neten? - jött oda Anna.
- Aha.
- Szuper...
Mindenkiből kitört a nevetés.
Annától sminkkészletet kaptam. Enikőtől egy nagyon szép nyakláncot, és egy rock feliratú karkötőt.
Bementünk a szobámba. Egész nap zenét hallgattunk és filmeket néztünk. Délután három körül elmentünk a Városligetbe. Utána beültünk mozizni. Végül estefelé mindenki hazament. Otthon a szüleimmel filmeztem, és megettük a maradék tortát.
Lefekvés előtt felnéztem a facebook-ra. Mindenkinek megköszöntem a köszöntéseket, aztán aludtam.
Anna kinyitotta előttünk az ajtót. A fiú olyan nagy lendülettel ment be a lakásba, hogy pont lefejeltem az ajtó feletti falat. Nevetve léptük át a küszöböt. De a jókedvem nem tartott sokáig, ugyanis a szüleim éppen egy rózsaszín tortát hoztak be a nappaliba, Barbie-s gyertyákkal díszítve.
A mosoly leolvadt az arcomról.
- Sziasztok gyerekek! - üdvözölt minket anya. - Ugye nem voltatok túl hangosak?
- Jó napot! Dehogyis. - mondta Máté, majd megragadta a derekamat, átemelt a feje felett és letett a padlóra.
- Akkor jó. Maradtok ünnepelni? Ilyenkor általában reggeli után megesszük a tortát és ajándékozunk.
Összenéztek.
- Jaaa... jó lenne mer - kezdte Áron, de Enikő mögé lépett és befogta a száját.
- Ha nem zavarunk akkor nagyon szívesen maradnánk. - helyesbített a lány.
- De jó! Akkor vegyétek le a cipőtöket és gyertek a konyhába. - mondta apa, majd kiment a konyhába. Kis idő múlva követtük őket.
Leültünk az asztalhoz. Anyu letett mindenki elé egy-egy kakaós palacsintát. Próbáltam, csöndben enni. De ez persze nekem mikor sikerül? Soha...
- És milyen érzés 15 évesnek lenni kicsim? - tette fel anya a világ leghülyébb kérdését.
Máté velem szemben ült. Egyszerre abbahagyta a rágást és elkezdett nevetni. Próbálta visszafojtani, de nem sikerült. Ahogy ránéztem elmosolyodtam. Anna sem bírta sokáig. Ő is elkezdett röhögni. Végül a többiek sem bírták sokáig.
- Most ezen mit kell nevetni? - nézett értetlenül anya apára.
- Nem is tudom. - válaszolt mosolyogva apu.
Kis idő múlva jöhetett a legkínosabb része ennek az egész barátokkal és a családdal ünneplősdinek. A torta. A szüleim lekapcsolták a villanyt, majd behozták a roppant koromhoz illő tortát.
Mint már mondtam az egész rózsaszín volt, Barbie-s dekorációval.
- BOLDOG, BOLDOG, BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT ... - kezdett énekelni hirtelen mindenki. Mikor a kötelező dalocska végére értek, mindenki kapott egy szeletet a süteményből.
- Nagyon tetszik a tortád. Illik hozzád! - mondta Enikő már-már nevetőgörcstől fuldokolva.
- Kösz... Én is így gondolom.
Nem telt bele pár perc jöhettek az ajándékok. Anyáéktól egy rózsaszín kardigánt kaptam, egy lila fejhallgatót, és egy szaggatott farmernadrágot.
Megköszöntem nekik.
- Most én, most én! - ugrált Barbi a kezében egy hatalmas fekete dobozzal lila masnival a tetején.
Kinyitottam, és elkezdtem sikítozni. Nem, nem pók volt benne, hanem egy szürke halálfejes pulcsi. Olyan mint amit kinéztem múltkor, hogy megveszem, de amikor visszamentünk a boltba már elvitték. Megkérdeztük az eladót, hogy van- e még raktáron, de azt mondta, hogy nincs. Nagyon szomorú voltam miatta, mert az volt álmaim pulcsija. Onnantól kezdve hiába próbáltak azon a délutánon felvidítani, nem sikerült. Beletörődtem, hogy nem lesz olyan pulcsim.
A nyakába ugrottam. Szorosan öleltem körülbelül 3 percig.
- Most én is, most én is! - utánozta Áron Barbit, aki erre elengedett, és lökött egyet a fiún.
Nem is figyelve rájuk, kibontottam a dobozt. Egy fekete párna volt benne rajta a közös képeinkkel. Nem csak kettőnkről, hanem az egész csapatunkról. Össze vissza egy montázsban. Nagyon tetszett. Egyesével végignéztem a képeket. Volt néhány nagyon vicces.
- Honnan vannak a képek? Nem is fotózkodtunk még. - néztem rá értetlenül.
- A suli honlapjára fel van téve egy csomó kép minden 9.- es osztály első hetéről. Onnan szedtem le.
- Ilyen előnyös képek vannak rólunk a neten? - jött oda Anna.
- Aha.
- Szuper...
Mindenkiből kitört a nevetés.
Annától sminkkészletet kaptam. Enikőtől egy nagyon szép nyakláncot, és egy rock feliratú karkötőt.
Bementünk a szobámba. Egész nap zenét hallgattunk és filmeket néztünk. Délután három körül elmentünk a Városligetbe. Utána beültünk mozizni. Végül estefelé mindenki hazament. Otthon a szüleimmel filmeztem, és megettük a maradék tortát.
Lefekvés előtt felnéztem a facebook-ra. Mindenkinek megköszöntem a köszöntéseket, aztán aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése