- Jó reggelt! - köszöntem neki. Felém nézett. Végigmért, majd apró mosolyra húzta a száját.
-Jó a rucid. - mondta még mindig engem fürkészve.
-Köszi. - válaszoltam. Tovább nézett. Visszanéztem rá. Egy fekete rövidnadrág volt rajta, halálfejes póló, és fekete alacsony szárú tornacipő. - A te ruhád se rossz. Nagyon tetszik a pólód. - dicsértem meg.
- Köszönöm. Ahogy látom, hasonló a stílusunk. Tudok egy jó üzletet. Elmehetnénk délután vásárolgatni. Most még úgyse kapunk leckét.
- Oo... oké. Hívjuk a többieket is. - egyeztem bele.
- Hova??? - sétált mellénk Barbi.
- Shoppingolni. - válaszolt Enikő.
- Jó! Mikor? Melyik plázába? Megyünk moziba is? Jaj és a Meki? - ugrált. Szerintem kicsit feldobódott az ötlettől.
- Nyugi! Még nem tudjuk. Majd napközben megbeszéljük. - mondtam, és szembefordítottam magammal.
Megjött a busz. Felszálltunk, és üres helyeket kerestünk. Kis idő múlva találtunk egy 4-es ülést.
Enikő még valamit ecsetelt Barbinak arról a nagyon menő üzletről, ahová délután megyünk. De én nem figyeltem. Próbáltam figyelni az utcákat. 2 megálló múlva felhagytam a memorizálással és hallgattam a lányok beszélgetését. Felszálltak a többiek is.
- Na jó. Nem férünk el. - jelentette ki a nyilvánvaló tényt Máté. - Én nem fogok a busz másik végébe ülni.
- Én sem. - szögezte le Áron. - Na Barbus ülhetek az öledbe?
- Neeem! Túl nehéz vagy. - röhögcsélt.
- Jó akkor te az enyémbe.
- Mindjárt más.
Barbi feltápászkodott. Persze, hogy Áron pont egy kanyarban szeretett volna helyet foglalni. Beleesett Enikő ölébe, aztán rá Annára. Végül amikor megállt a jármű belepottyant a székbe.
Máté se hagyhatta ki, ezt, a lányok az ölemben dolgot. Először Enikőt kérte.
- Léégyszi!!!
- Nem!
- Jó! Norinaaa!!!
- Mondjad.
- Légyszi!!!
- El se bírsz.
- Dehogy is nem!
- Oké de akkor gyere és ne ess el te is. - mondtam majd felálltam.
- Ugyan. Én nem Áron vagyok. - nevetett a fiú.
- Nagyon vicces. - duzzogott. Mindannyiunkból kitört a röhögés.
Anna végül leült mellém. Az út nagyon viccesen telt. A többieknek is elmondtuk a délutáni programot. Tetszett nekik.
A suliba beérve felbaktattunk a termünkig. A kilincsen már nem volt lufi. - Biztos csak azért tették rá tegnap, hogy megtaláljuk - gondoltam magamban. Ez a gondolat gyorsan szertefoszlott, ugyanis a léggömb helyét felváltotta milliónyi kis konfetti. Elnevettem magam. Enikő megkérdezte, hogy ezt ki csinálja és minek. Csak miután leültünk, akkor kaptunk választ. Kiderült, hogy Mátéék csinálják mert szerintük ez olyan nagyon vicces, és akik elhaladnak előttünk, jobb lesz a napjuk. Ez kedves. Kíváncsi vagyok meddig fogják ezt csinálni. Még éppen a bulikellékekről beszélgettünk, mikor belépett a tanárnő. Első ránézésre nagyon szigorú lehet. A haja kócos, a sminkje elfolyt. Vagy belekerült egy tornádóba, vagy csak pocsék fodrász és sminkes.
- Jó reggelt mindenkinek. A nevem Kovács Mirella. Nektek Mirella néni, illetve Miri néninek is szólíthatnak a bátrabbak. - a hangja éles volt. - Nem tűröm a visszabeszélést, rágózást, a szavamba vágást, és a csúnya beszédet. Ezenkívül az én órámon nem lesz olyan, hogy valaki nem figyel. Ha mégis előfordulna, repül is az igazgatóiba. A mobiltelefonokat kérem óra elején az asztalra helyezni. Aki nem tenné oda, attól majd én veszem el. Levelezni tilos! A beszélgetés főként. Na most, hogy ezt tisztáztuk, nyissátok ki a könyveteket a 7. oldalon. Az első pár feladat ismétlés az előző évben tanultakról. Csináljátok meg az 1-es és a 3-as feladatot. A 2-es házi feladat lesz.
- Miri néniii! - ordította ugrálva Áron.
- Tessék.
- Mit kapunk ha nincs készen a leckénk?
- Kihagytam volna? - ráncolta a rajzolt szemöldökét matektanárunk. - Ha nem írtok házit, akkor szaktanárit kaptok. És ha rájövök, hogy óra előtt másoltátok át valami igen okos egyénről - itt mindenki felnevetett - akkor intőt is kaptok, és egyest is.
Az óra ezek után csendben telt. Lefogadom, az osztály túlnyomó többsége azon gondolkozott, hogy most akkor mi lesz a házival. Mert minden nap intővel hazamenni elég húzós lenne akármilyen kedvesek is egyesek szülei. Megcsinálni pedig úgyse fogják. Majd kitalálnak valamit. De rólam nem nézik le. Az biztos!
Matek után tesink jött. A portás elárulta, hogy a szemben lévő épületben vannak a tornatermek. 2 tesiterem és 1 színházterem. Ez a tanár sokkal kedvesebb volt. Magas jól edzett férfi, mély hanggal. És elképesztő humorral. A neve Völgyi Tamás. Első órán kidobósoztunk. Azt hiszem mindannyian nagyon megkedveltük a tanár urat. Szünetben lementünk a büfébe és szereztünk csokit. Szerettünk volna még egy kicsit nézelődni az aulában, de meg kellett keresnünk a magyar termet. Nem volt egyszerű feladat, ugyanis nem volt kiírva az ajtóra olyan, hogy : magyar nyelv és irodalom vagy valami olyasmi. Leültünk a helyünkre. Az eddig megismert pedagógusokról beszélgettünk és a csokit majszoltuk, amikor belépett a tanár. A cipője szörnyen kopogott. Hamar belefájdult a fejem. Minden lépésénél egy kést döftek a homlokomba. Egyébként az elvárásai nem túl nagyok. A neve Bokros Fruzsina. Nagyon jófej, csak a cipőjét vette volna le. Már csak rajzom volt, és infóm. Rajzon 10 percet volt bent a tanár. Ép'hogy a nevét megtudtuk. Pék Zsolt. Régóta lehet a szakmában, körülbelül az 50-es évei elején járhat. A következő óra informatika volt. 10 perc keresgélés után megtaláltuk a termet. Miközben leültünk 6 egymás melletti géphez, a fiúk a tesi óráról beszéltek nekünk.
- Ha nem lett volna külön fiú és lány öltöző akkor ott álltunk volna a női mosdó ajtaja előtt terpeszben, összefont karral, halálosan komoly nézéssel és nem engedtünk volna be senkit amíg öltöztök. - mesélték a zseniális ötletüket a fiúk.
- Azt megnéztem volna! - nevettem.
- És akkor ott áltatok volna, alsónadrágban mert még ti se öltöztetek fel rendesen. - álmodozott egy lány, aki nem mellesleg az osztálytársunk volt, de nem tudtam a nevét. Azt hiszem Panni. Először én kezdtem el nevetni, majd szép lassan mindenki becsatlakozott.
- Látom Norina másokon nevetni neked nagyon megy... - mondta a lány.
-Mi? De hiszen mindenki nevet! Miért pont engem találtál meg??? - kérdeztem felháborodva.
-Te kezdtél el először nevetni.
-Mert ez olyan ciki volt. - nevettem.
Panni talpig elvörösödött, majd kis idő múlva megszólalt:
-– Hát igen most nagyon lebőgtem és még csak a második nap van. De nekem legalább nem
csak azért vannak barátaim mert jó az összhang a csoportképeken amikkel tuti hogy el
fogod árasztani a facebookot csak azért hogy megmutasd a világnak milyen jó fej társaság tagja vagy, és mennyire bírjátok egymást. Vagyis persze csak ha bírnak!
Köpni nyelni nem tudtam.A lány arca először visszaváltott egészségesbe , majd felöltötte a
győztesek mosolyát. A hirtelen jött támadástól görcsbe rándult a gyomrom, és a sírógörcs
kerülgetett. Persze tudtam, ha most elsírom magam ő nyer. Mármint végleg. Természetesen
egyértelmű volt, hogy ezt a csatát Panna nyerte. Nagyjából 1 perce csönd volt, de nekem a
végtelenségnek tűnt. Mikor hirtelen egy hang ütötte meg a fülem.
– Neki legalább vannak barátai. Lebőgtél, kihúztad magad a helyzetből. Ehhez mind bravó
és gratula. DE! Olyan dolgokat vágtál a másik fejéhez amiről semmit nem tudsz. Csak
mondtad ami a látszat. Vagyis, hogy Norina tökéletesen beillik kinézetre a csapatunkba. Jött
a feltételezés amit nyilván egy ronda, örök vesztes lányoknak íródott tiniújságból szedtél.
Azaz mi csak ezért foglalkozunk vele. És eközben neked fel sem tűnt hogy szegény lány, csak barátkozik. Szerencséjére nem csak kinézetre, de belsőleg is beillik hozzánk. Tudom,
ez neked fáj, mert megint jön a látszat ami nagyon nem tűnik igazságosnak. Mert hogy egy
lány aki első nap elkésik , a tanár szemében már is rossz és szemtelen, rögtön összebarizik a
legjófejebb társasággal. És itt veszitek ti senkik észre , hogy a lány szép. Na egyszer
kiröhögött. Te megvédted magad csak rossz témával. Le lehet róla és mindannyiunkról
szállni! - ordította Máté. Felé fordultam és egy hálásan köszönöm pillantást vetettem rá,
majd elkaptam a fejem mert valaki őrült nagy poénra készült .
– Ja! Mi csak 6 barát vagyunk akik feltűnően jól néznek ki. - tette hozzá Áron.
Nagyot nevettem.
Nem telt bele pár perc és jött a tanárnő. Az infót egy fiatal csinos lány Epres Kitti tanítja. Az elvárásairól írt lista nem túl hosszú: - Ne lépj fel a közösségi oldalakra!
- Ne telefonozz!
A következő inkább a fiúknak szólt :
- Ne nézd a seggem!
Nagyon jó hangulatban telt ez az óra. Lebaktattunk az aulába. Ahogy kiértünk az iskolából mindenkinek előkerült a telefonja. Egész nap a wifi kódjára próbáltunk rájönni, de eddig még nem sikerült. Most sem. Barbi megkérdezte, hogy visszafele is megyünk- e együtt, amikor egy fekete BMW gurult be az iskola udvarára. Enikő odaszaladt, kinyitotta a kocsi ajtaját és beszállt. Elindult a kocsi, és amikor hozzánk ért, lehúzódott az anyós ülés ablaka.
-Bocsi úgy látszik kocsival megyek. - mondta a lány, és felhúzta az ablakot.
A kocsi elhajtott. Már csak 5 -en vártunk a buszra. Felszálltunk. Mindannyiunk sajnálatára a busz tele volt. 2x körbejártuk a járművet, végül meguntam és lehuppantam egy ülésre. Barbi leült velem szemben egy üres helyre. Anna is talált magának hozzánk egészen közel egy ülőhelyet. A fiúk sem álltak sokáig. Hamar az ölükben találtuk magunkat Barbival.
Hazaérve lepakoltam a táskámat, és megcsináltam azt az egy feladatot, amit a kedves Miri nénike adott föl. Miután kész lettem, beszámoltam anyának telefonon mindenről. Megbeszéltem vele, hogy a plázában leszek. Elengedett este 6ig.
14:55 - kor indultam ki az épületből. Megcsörrent a telefonom. Barbi hívott.
- Sziia! - szólt bele a készülékbe.
- Szia.
- Én már itt vagyok a buszmegállóban. Enikő mindjárt ideér. A fiúk most hívtak, hogy biztosan jönnek, ők is várják a buszt.
- Oké. Én már látlak. - integettem neki, majd letettem.
A vásárlás nagyon jól telt. Vettem magamnak 2 új felsőt, és 1 nadrágot. Barbi beszerzett 3 kardigánt, Máté 2 pulcsit és 1 cipőt, Enikő 3 nadrágot, 1 felsőt, és 1 kardigánt. Áron 1 nadrágot és 2 pulcsit vett. A ruhapróbálgatással és a nézelődéssel együtt elment mind a 3 óra. Még sok mindent szerettünk volna csinálni, de nem volt időnk. Megbeszéltük, hogy szombaton is jövünk, de akkor már mozizni és Mekizni megyünk. Este előkészítettem a másnapi ruhámat és zuhanyoztam. Vacsora után (rendeltünk pizzát), bekapcsoltam kicsit a laptopomat. Lefekvés előtt még Skypon beszéltem Barbival és Mátéval. Nagyjából 22 -óra körül elaludtam.
- Köszönöm. Ahogy látom, hasonló a stílusunk. Tudok egy jó üzletet. Elmehetnénk délután vásárolgatni. Most még úgyse kapunk leckét.
- Oo... oké. Hívjuk a többieket is. - egyeztem bele.
- Hova??? - sétált mellénk Barbi.
- Shoppingolni. - válaszolt Enikő.
- Jó! Mikor? Melyik plázába? Megyünk moziba is? Jaj és a Meki? - ugrált. Szerintem kicsit feldobódott az ötlettől.
- Nyugi! Még nem tudjuk. Majd napközben megbeszéljük. - mondtam, és szembefordítottam magammal.
Megjött a busz. Felszálltunk, és üres helyeket kerestünk. Kis idő múlva találtunk egy 4-es ülést.
Enikő még valamit ecsetelt Barbinak arról a nagyon menő üzletről, ahová délután megyünk. De én nem figyeltem. Próbáltam figyelni az utcákat. 2 megálló múlva felhagytam a memorizálással és hallgattam a lányok beszélgetését. Felszálltak a többiek is.
- Na jó. Nem férünk el. - jelentette ki a nyilvánvaló tényt Máté. - Én nem fogok a busz másik végébe ülni.
- Én sem. - szögezte le Áron. - Na Barbus ülhetek az öledbe?
- Neeem! Túl nehéz vagy. - röhögcsélt.
- Jó akkor te az enyémbe.
- Mindjárt más.
Barbi feltápászkodott. Persze, hogy Áron pont egy kanyarban szeretett volna helyet foglalni. Beleesett Enikő ölébe, aztán rá Annára. Végül amikor megállt a jármű belepottyant a székbe.
Máté se hagyhatta ki, ezt, a lányok az ölemben dolgot. Először Enikőt kérte.
- Léégyszi!!!
- Nem!
- Jó! Norinaaa!!!
- Mondjad.
- Légyszi!!!
- El se bírsz.
- Dehogy is nem!
- Oké de akkor gyere és ne ess el te is. - mondtam majd felálltam.
- Ugyan. Én nem Áron vagyok. - nevetett a fiú.
- Nagyon vicces. - duzzogott. Mindannyiunkból kitört a röhögés.
Anna végül leült mellém. Az út nagyon viccesen telt. A többieknek is elmondtuk a délutáni programot. Tetszett nekik.
A suliba beérve felbaktattunk a termünkig. A kilincsen már nem volt lufi. - Biztos csak azért tették rá tegnap, hogy megtaláljuk - gondoltam magamban. Ez a gondolat gyorsan szertefoszlott, ugyanis a léggömb helyét felváltotta milliónyi kis konfetti. Elnevettem magam. Enikő megkérdezte, hogy ezt ki csinálja és minek. Csak miután leültünk, akkor kaptunk választ. Kiderült, hogy Mátéék csinálják mert szerintük ez olyan nagyon vicces, és akik elhaladnak előttünk, jobb lesz a napjuk. Ez kedves. Kíváncsi vagyok meddig fogják ezt csinálni. Még éppen a bulikellékekről beszélgettünk, mikor belépett a tanárnő. Első ránézésre nagyon szigorú lehet. A haja kócos, a sminkje elfolyt. Vagy belekerült egy tornádóba, vagy csak pocsék fodrász és sminkes.
- Jó reggelt mindenkinek. A nevem Kovács Mirella. Nektek Mirella néni, illetve Miri néninek is szólíthatnak a bátrabbak. - a hangja éles volt. - Nem tűröm a visszabeszélést, rágózást, a szavamba vágást, és a csúnya beszédet. Ezenkívül az én órámon nem lesz olyan, hogy valaki nem figyel. Ha mégis előfordulna, repül is az igazgatóiba. A mobiltelefonokat kérem óra elején az asztalra helyezni. Aki nem tenné oda, attól majd én veszem el. Levelezni tilos! A beszélgetés főként. Na most, hogy ezt tisztáztuk, nyissátok ki a könyveteket a 7. oldalon. Az első pár feladat ismétlés az előző évben tanultakról. Csináljátok meg az 1-es és a 3-as feladatot. A 2-es házi feladat lesz.
- Miri néniii! - ordította ugrálva Áron.
- Tessék.
- Mit kapunk ha nincs készen a leckénk?
- Kihagytam volna? - ráncolta a rajzolt szemöldökét matektanárunk. - Ha nem írtok házit, akkor szaktanárit kaptok. És ha rájövök, hogy óra előtt másoltátok át valami igen okos egyénről - itt mindenki felnevetett - akkor intőt is kaptok, és egyest is.
Az óra ezek után csendben telt. Lefogadom, az osztály túlnyomó többsége azon gondolkozott, hogy most akkor mi lesz a házival. Mert minden nap intővel hazamenni elég húzós lenne akármilyen kedvesek is egyesek szülei. Megcsinálni pedig úgyse fogják. Majd kitalálnak valamit. De rólam nem nézik le. Az biztos!
Matek után tesink jött. A portás elárulta, hogy a szemben lévő épületben vannak a tornatermek. 2 tesiterem és 1 színházterem. Ez a tanár sokkal kedvesebb volt. Magas jól edzett férfi, mély hanggal. És elképesztő humorral. A neve Völgyi Tamás. Első órán kidobósoztunk. Azt hiszem mindannyian nagyon megkedveltük a tanár urat. Szünetben lementünk a büfébe és szereztünk csokit. Szerettünk volna még egy kicsit nézelődni az aulában, de meg kellett keresnünk a magyar termet. Nem volt egyszerű feladat, ugyanis nem volt kiírva az ajtóra olyan, hogy : magyar nyelv és irodalom vagy valami olyasmi. Leültünk a helyünkre. Az eddig megismert pedagógusokról beszélgettünk és a csokit majszoltuk, amikor belépett a tanár. A cipője szörnyen kopogott. Hamar belefájdult a fejem. Minden lépésénél egy kést döftek a homlokomba. Egyébként az elvárásai nem túl nagyok. A neve Bokros Fruzsina. Nagyon jófej, csak a cipőjét vette volna le. Már csak rajzom volt, és infóm. Rajzon 10 percet volt bent a tanár. Ép'hogy a nevét megtudtuk. Pék Zsolt. Régóta lehet a szakmában, körülbelül az 50-es évei elején járhat. A következő óra informatika volt. 10 perc keresgélés után megtaláltuk a termet. Miközben leültünk 6 egymás melletti géphez, a fiúk a tesi óráról beszéltek nekünk.
- Ha nem lett volna külön fiú és lány öltöző akkor ott álltunk volna a női mosdó ajtaja előtt terpeszben, összefont karral, halálosan komoly nézéssel és nem engedtünk volna be senkit amíg öltöztök. - mesélték a zseniális ötletüket a fiúk.
- Azt megnéztem volna! - nevettem.
- És akkor ott áltatok volna, alsónadrágban mert még ti se öltöztetek fel rendesen. - álmodozott egy lány, aki nem mellesleg az osztálytársunk volt, de nem tudtam a nevét. Azt hiszem Panni. Először én kezdtem el nevetni, majd szép lassan mindenki becsatlakozott.
- Látom Norina másokon nevetni neked nagyon megy... - mondta a lány.
-Mi? De hiszen mindenki nevet! Miért pont engem találtál meg??? - kérdeztem felháborodva.
-Te kezdtél el először nevetni.
-Mert ez olyan ciki volt. - nevettem.
Panni talpig elvörösödött, majd kis idő múlva megszólalt:
-– Hát igen most nagyon lebőgtem és még csak a második nap van. De nekem legalább nem
csak azért vannak barátaim mert jó az összhang a csoportképeken amikkel tuti hogy el
fogod árasztani a facebookot csak azért hogy megmutasd a világnak milyen jó fej társaság tagja vagy, és mennyire bírjátok egymást. Vagyis persze csak ha bírnak!
Köpni nyelni nem tudtam.A lány arca először visszaváltott egészségesbe , majd felöltötte a
győztesek mosolyát. A hirtelen jött támadástól görcsbe rándult a gyomrom, és a sírógörcs
kerülgetett. Persze tudtam, ha most elsírom magam ő nyer. Mármint végleg. Természetesen
egyértelmű volt, hogy ezt a csatát Panna nyerte. Nagyjából 1 perce csönd volt, de nekem a
végtelenségnek tűnt. Mikor hirtelen egy hang ütötte meg a fülem.
– Neki legalább vannak barátai. Lebőgtél, kihúztad magad a helyzetből. Ehhez mind bravó
és gratula. DE! Olyan dolgokat vágtál a másik fejéhez amiről semmit nem tudsz. Csak
mondtad ami a látszat. Vagyis, hogy Norina tökéletesen beillik kinézetre a csapatunkba. Jött
a feltételezés amit nyilván egy ronda, örök vesztes lányoknak íródott tiniújságból szedtél.
Azaz mi csak ezért foglalkozunk vele. És eközben neked fel sem tűnt hogy szegény lány, csak barátkozik. Szerencséjére nem csak kinézetre, de belsőleg is beillik hozzánk. Tudom,
ez neked fáj, mert megint jön a látszat ami nagyon nem tűnik igazságosnak. Mert hogy egy
lány aki első nap elkésik , a tanár szemében már is rossz és szemtelen, rögtön összebarizik a
legjófejebb társasággal. És itt veszitek ti senkik észre , hogy a lány szép. Na egyszer
kiröhögött. Te megvédted magad csak rossz témával. Le lehet róla és mindannyiunkról
szállni! - ordította Máté. Felé fordultam és egy hálásan köszönöm pillantást vetettem rá,
majd elkaptam a fejem mert valaki őrült nagy poénra készült .
– Ja! Mi csak 6 barát vagyunk akik feltűnően jól néznek ki. - tette hozzá Áron.
Nagyot nevettem.
Nem telt bele pár perc és jött a tanárnő. Az infót egy fiatal csinos lány Epres Kitti tanítja. Az elvárásairól írt lista nem túl hosszú: - Ne lépj fel a közösségi oldalakra!
- Ne telefonozz!
A következő inkább a fiúknak szólt :
- Ne nézd a seggem!
Nagyon jó hangulatban telt ez az óra. Lebaktattunk az aulába. Ahogy kiértünk az iskolából mindenkinek előkerült a telefonja. Egész nap a wifi kódjára próbáltunk rájönni, de eddig még nem sikerült. Most sem. Barbi megkérdezte, hogy visszafele is megyünk- e együtt, amikor egy fekete BMW gurult be az iskola udvarára. Enikő odaszaladt, kinyitotta a kocsi ajtaját és beszállt. Elindult a kocsi, és amikor hozzánk ért, lehúzódott az anyós ülés ablaka.
-Bocsi úgy látszik kocsival megyek. - mondta a lány, és felhúzta az ablakot.
A kocsi elhajtott. Már csak 5 -en vártunk a buszra. Felszálltunk. Mindannyiunk sajnálatára a busz tele volt. 2x körbejártuk a járművet, végül meguntam és lehuppantam egy ülésre. Barbi leült velem szemben egy üres helyre. Anna is talált magának hozzánk egészen közel egy ülőhelyet. A fiúk sem álltak sokáig. Hamar az ölükben találtuk magunkat Barbival.
Hazaérve lepakoltam a táskámat, és megcsináltam azt az egy feladatot, amit a kedves Miri nénike adott föl. Miután kész lettem, beszámoltam anyának telefonon mindenről. Megbeszéltem vele, hogy a plázában leszek. Elengedett este 6ig.
14:55 - kor indultam ki az épületből. Megcsörrent a telefonom. Barbi hívott.
- Sziia! - szólt bele a készülékbe.
- Szia.
- Én már itt vagyok a buszmegállóban. Enikő mindjárt ideér. A fiúk most hívtak, hogy biztosan jönnek, ők is várják a buszt.
- Oké. Én már látlak. - integettem neki, majd letettem.
A vásárlás nagyon jól telt. Vettem magamnak 2 új felsőt, és 1 nadrágot. Barbi beszerzett 3 kardigánt, Máté 2 pulcsit és 1 cipőt, Enikő 3 nadrágot, 1 felsőt, és 1 kardigánt. Áron 1 nadrágot és 2 pulcsit vett. A ruhapróbálgatással és a nézelődéssel együtt elment mind a 3 óra. Még sok mindent szerettünk volna csinálni, de nem volt időnk. Megbeszéltük, hogy szombaton is jövünk, de akkor már mozizni és Mekizni megyünk. Este előkészítettem a másnapi ruhámat és zuhanyoztam. Vacsora után (rendeltünk pizzát), bekapcsoltam kicsit a laptopomat. Lefekvés előtt még Skypon beszéltem Barbival és Mátéval. Nagyjából 22 -óra körül elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése